A kiállítás megtekinthető:
2011. június 3-tól június 25-ig.
Keddtől vasárnapig 10-18 óráig.
Helyszín:
a My Box egyik üzletében (a JYSK mellett)
Debrecen, Mikepércsi út 168.
Palántázás
Forrás: Kitáruló világ
Úgy van tavasszal, hogy kicsike magokat vetünk extejfölös dobozokba, miknek gondját viseljük: öntözgetjük, napfényes helyre rakjuk, ha túl sok kelt ki, akkor kicsit megritkítjuk, de legfőképpen mosolygunk rájuk. Lelkesebbek kedves gyermekdalokat is dúdolhatnak a fehér műanyag keltető fölött. Aztán a magok csírává, majd aprócska növényekké formálódnak. Ők azok, akik esélyt kaptak az életre, igaz ugyan, hogy klorofill termelésük nem üti meg az szabványértéket, de némi rábeszélés és kellő pedagógiai érzék mértéktartó alkalmazásával eme zöldikék is integrálnak bizonyos biológiai és mezőgazdászati értékrendet.
Így szökkentek szárba egykor a Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola idén végzős tanulói, akiknek vizsgakiállítását a Kitáruló világ nagy örömmel fogadta. A Debreceni Kulturális Váromszög keretein belül a jelmeztervezők már debütáltak (itt olvasható), erről videó tekinthető meg a kiállított anyag részeként. Ezúttal az alkalmazott fotográfus, festő, képgrafika és kerámia szakokról búcsúzók vizsgamunkái láthatóak.
Hadd említsük meg a remek helyszínválasztást: Debrecen déli szeglete kulturális-művészeti szempontból bizonyosan fehér folt. A repülőtér közelében elhelyezkedő bevásárlóközpont egyik üresen álló üzlethelyisége furfangosan telepített taposóakna a gyanútlan betévedők számára, nem mellékesen jelképes üzenettel bír. Szimpla öröm, hogy a tér adottságai teret engednek a műveknek, nem érezzük zsúfoltnak a kultboltot, ahol a művészethez mint betevő falathoz ingyen juthatunk. Akárki ötölte ki, a térhasználathoz értő módon viszonyult. Sajnálatos a fényforrások és a kerámiapadlóról visszatükröződő fények révén kialakult spotok és a túlexponáltság zavaró hatása, most mégis eltekintünk ebbéli kritikánk gyakorlásától tudván tudva, hogy a hely adottságából fakad.
A tárlat változatos, izgalmas, a magam részéről ujjongva vettem birtokba, lassan, darabról darabra fedezve fel az ifjoncok duhaj tárgyszeretetét. A vizsgatematika alapvetően a mozgás köré szerveződött, ezek lehetséges variánsai pedig az utazás, a városi tömegközlekedés, a terek használata volt. Emellett az énkép – önazonosság, illetve a tradíciók (pl. hortobágyi népi kultúra) versus modernitás párosainak két és háromdimenziós változatai szemlélhetők meg, amelyeknek határt műfaji keret nem szabott. Hitetetlenül feszesen tálalt, tempósan megnyilatkozó, karakán és egyértelmű véleményeket fog össze e koncepció, amelyből süt a korosztályra jellemző zabolázatlanság. Számomra ettől hiteles az anyag im zusammen, mivel nincs benne teszetoszaság, nincs mórikálás, póz vagy modor, éppen ellenkezőleg: határozott kontúrok és távoli lehetőségek bámulatos kavalkádját ötvözi.
A látványos megoldásoktól kezdve egy-egy tárgykör valóságtól elrugaszkodott kibontásán át az alapos, pragmatikus szemléletű kimunkáltságig szinte bármit megtalálunk. Ilyen példul az aktuális problémákat kreatívan feldolgozó villamos design és a kapcsolódó útvonalterv, amely híven leképezi Debrecen hétköznapjait. De ide kívánkozik az utcaképbe tartozó hajléktalanok megfestése is, amely szociális érzékenységről ad tanúbizonyságot. Múltunk és jelenünk, a hagyományok és a posztmodernitás összevetését szintén napi problémáink között tartjuk számon, hétfőtől vasárnapig kicsiben éljük meg, amikor értékeink megőrzéséről, azok integrálásáról vagy újabbakra való felcserélődéséről esik szó. A hozzá fűződő kérdések körébe záródó tengődés a vidéki és urbánus életformák kusza viszonyát érinti, nem egyszer humoros levezető csatornát találva az egyébként egész tudományterületeket mozgosító témának.
Ebből nővi ki magát a jól ismert ontológiai felvetés: ki vagyok én?, amelyre néhány művészi elgondolás született önarcképbe fogalmazva. Filozófiai mélyenszántásba ugyan nem szeretnénk belefogni, csupán megjegyezzük, hogy hermeneutikai szempontból ennek értelmezését a szöveg, illetve alkotás újrateremtéseként fogjuk fel. Ebből fakadóan tehát minden innen indul ki és ide vezet, melyre az említett önarcképeknél eredetibb és őszintébb kifejezőforma aligha lehet.
Molinók, festmények, kerámia installáció, fotóalbum, litográfia, pasztell, kerámia dísztárgyak, videó dokumentáció, szitanyomat, kollázs, vegyes technika, vászon, akril, olaj, porcelán, fólia, fotográfia, mélyhűtő doboz, ponyva, papír, rézkarc, kőcserép, vinyl, karton, c-print: mi szem-szájnak ingere.
Helyzetkomikum abból adódik, hogy a kiállítás erős és valódi anyaggal szerényen húzódik meg egy külvárosi bevásárló központ üzletében, mialatt bizonyos belvárosi galériák gyakran már ismert nevekkel lavíroznak a jóiszony (sic!) sekélyvizén. Az alkotásokat tekintve azonban nyugodt szívvel állíthatjuk, nem lesz ez mindig így.
A végzősök névsora:
Bagyinka Edina, Bonyhádi Bernadett, Csukás Renáta, Daróczi Mirabella, Deák Viktor, Dózsa Melinda, Elek Hajnalka, Fekete Borbála Luca, Fenyvesi Péter, Gallai Judit, Halász Anikó, Horváth Zsófia, Kárándi Tünde, Keresztesi Róbert, Kiss Fruzsina, Kiss Péter, Kovács János, Mézes Márton, Molnár Boglárka, Nagy Emese, Nagy Tamás, Nemes Gabriella, Oláh Krisztián, Oszonics Zóra Anna, Pálmai Melinda, Péter Szabina, Pető Krisztián, Pógyor Beáta, Rácz Zsuzsa, Rózsa Bettina, Szakács Ágnes, Szőllősi Norbert, Tóth Fanni Mária, Tóth Hajnalka, Túri Judit, Varga Antal, Venter Nikolett.
A tárlat 2011. június 25-ig látogatható Debrecenben, a Mikepércsi út 168. szám alatt.
Forrás: Kitáruló világ
MFG Szakvizsga kiállítás megnyitó 2011
Debreceni Színképek: MFG Szakvizsga kiállítás megnyitó
Debreceni Kulturális Váromszög – Díszletes munkák
Debreceni Kulturális Váromszög – Díszletes munkák by nagyonmarci
Mi az idő?
Fanni kocsiban eszik
