Vizsgakiállítás 2011 – Díszlet-jelmez

A Díszlet- és jelmeztervező szak végzőseinek munkáiból kiállítás nyílik 2011. április 14-én 13:00 órakor a Vojtina Bábszínházban.
A kiállítás megtekinthető 2011. június 22-ig.

A kiállítás megtekintető:
2011. április 14-től, június 22-ig.
Hétköznap 9-17 óráig,
hétvégén 9-12 óráig.

Helyszín:
a Vojtina Bábszínház kiállítóterme
4026 Debrecen, Kálvin tér 13.

Debreceni Kulturális Váromszög

Forrás: Kitáruló világ

A Magyar Képzőművészeti Egyetem és a Kaposvári Egyetem Művészeti Kara után a debreceni Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola végzős diákjai mutatkoznak be a Vojtina Bábszínház kiállítótermében. A díszlet- és jelmeztervező asszisztens képzésen részt vett tanulók szakvezető tanára Komlódi Judit.

Hamecz Annamária Időutazás témában engedi szabadjára fantáziáját, és interaktív hordozható bőröndszínházában kacifántos összhangba igyekszik hozni a Commedia dell’Arte figuráit az 1940-es évek hangulatával, dacolva a mintegy 500 éves korkülönbséggel, fejet hajtva az archetípusok rögtönzési vágyának, de nem engedve a szereptévesztésnek, hiszen ők azok, kik generációkon át örökítették tovább rájuk sült karaktereiket. Merész vállalkozását a tandembicikliző, gyurmaarcú bábok (l)égből kapott társulata őrzi a magasból és teker ricsajozva az időtlenségben.

Nagy Mariann az Időutazást az animáció műfaji keretein belül mutatja meg, bátran nyúlva az örökéletű témához: Mi az idő? Kinek mi az idő? A figuratervek és a storyboard depresszív hangulata és izgalmas miliője kárpótol az elmaradt filmélményért. Sajnos, a vetítő alkalmatosság nem működött, vagy csak az összevont szemöldökű jegypénztáros hölgy nem hozta üzembe, és a szemrevételező érkezésemmel járó villanykapcsolási tevékenységének méltánytalanságát zord tekintettel fejezte ki.

Dobos Judit Mimikrit mívelve hasonul a természetességét vesztett világhoz, ahol vérerek és idegpályák helyett drótok hálózata szövi be a testet, ahol kábelkötegek futnak a gerinc és a tüdő helyén és áttesztő műgyantába öntött alakot formál a technokrata evolúció. Önvédelem-e a megtévesztés és az álcázás? S mit szólna ehhez Darwin?

Fehér Anna a Tennesse Williams Vágy villamosa című darabhoz készült színpadi látványterveinek és a főszereplő Blanche kosztümjének megvalósításával tükrözi vissza a drámában túlfeszülő idegeket, az elfojtott vágyakat és eltemetett titkokat. S bár a vizsgamunka mögött húzódó koncepció Blanche-t egy dámaként viselkedő, kétes hírű, öregedő nőként vizionálja, más olvasatban szomorú, magányos és túlérzékeny lélek, aki a meg nem értettség terhe alatt roskad össze. E lélek kapaszkodását kelleti a dekorhálós türkíz színben fogant csillogás.

Tóth Hajnalka ugyancsak a Vágy villamosára száll fel, melynek díszletterveiben és színpadot idéző makettjében a jellemek közti különbségeket és a megfeszülő kapcsolati szálak nyomán felizzó kedélyeket a fény-árnyék túlkapásával hevíti forrpontig, csalóka valóságunkat és cyborg létezésünket pedig önironikus újrahasznosítással figurázza ki. Önarcképünk csorbát szenved.